Az egymás után következő fesztiválok meghozták a fesztivál országos hírnevét. Egyfajta nyugatias mámor és varázs lepte el mind a fesztivált mind Székelyudvarhelyt a négy kiadás során. Az 1973-as fesztiválra eljött volna a magyarországi Omega és Koós János szólóénekes is, de a román hatóságoknak ez már túl sok(k) volt. A megyei propaganda-titkár előbb a megyeszékhelyre (Csíkszeredába) szerette volna költöztetni, a program és a tartalom átalakításával egyszerre. De a helyi ellenállást látva, inkább 1974-ben rendszerellenesnek minősítette, és megszüntette. Ez hatalmas veszteség volt a romániai magyar könnyűzenének és kulturális megújulásnak. A regresszív időszak előfutárjaként is megélt tilalom elől nem volt menekvés, a visszaemlékezések szerint a Siculus fesztivál és a rá jellemző hangulat egyfajta mámor volt, amely egy generációt lengett körbe, nem csak Székelyudvarhelyen és nem csak Székelyföldön, hanem egész Erdélyben, az egész Romániai magyar fiatalság körében.
Az 1989-es gyors átrendeződés után már 1990-ben újraindult a szervezkedés, megtartották a Siculus fesztivált, a következőt is tervezték, de a lebonyolítási kísérlet után nem sikerült a fesztivál-sorozatot folytatni, így elhalt a rendezvény. Egykori szervező és résztvevő nyilatkozatai szerint elsikkadt a fesztivál és a kezdeményezés a sok egyéni- és rész érdek miatt.